Nem igen értem isten szavunkat. Semmit nem t ű nik jelenteni. Túl hosszú, túl bonyolult annak megnevezésére, amire alatta gondolunk. Isten bizonyosan egyetlen hang, vagy egy végtelen magánhangzófolyam, de semmiképpen nem isten. Isten nevének játékával tele az egész antik- közép, és újkori misztika. A tetragrammaton a leghíresebb. A JHVH. Valahogy ezt kiejtették a zsidó szentély mélyén. Bizonyosan nem Jehovát mondtak (ennyit a jehovistákról, és még annyit, hogy a tizenkilencedik század óta hirdetik a napokban bekövetkez ő világvégét), mivel a Jehova, a tetragrammaton és az ószövetségi iratokban szerepl ő elohim szavak magánhangzóinak összeolvasásából született fantáziaszó, aminek a lényege volt, hogy nem a kimondhatatlan szó volt az, ...

Az els ő a, az ő mellett az egyetlen önmagában is értelmes hangunk. Az a önmagában lemondás: nem is tudom pontosan, és nem is nagyon érdekel, á. De azért van róla mondandóm, az els ő olyan szó, amely maga mögé szótársat igényel. Önmagában csak egy irány, ami nem mutat semmire. Mögé kívánkozik valami. Az els ő ilyen hang egy vonyítássá alakítja a rámutató a-t. Anya egy nyüszítés, a gyermek hívja a segítséget, amikor még semmit nem tud senkir ő l sem.

Apa az elismerése, hogy az apának semmi köze szinte a gyermekhez. Egy pattintó p vágja ketté a gyermek sírását. Az apa semmit sem tud tenni a születésnél, nem szül, nem táplál. Szeretnék olvasni egy n ő i Freud-ot, ahol nem péniszirigységre, hanem szülésirigységre épülne a ...

A n ő a férfi rácsodálkozása, hogy másvalaki is van, mint a férfi én. Majdnem fordítottja az én-nek. Furcsa tükörszimmetria. A férfi pontosabban talál szavakat a helyzetekre, mint a n ő . A n ő festeni tud, sz ő , n ő . A férfi szó jól fejezi ki a férfit, aki darál, megy, csinálja az életet, elfúj magától, én, dara, fújás, és egy vinnyogó sikoly a végén.

Az ő nem érdekes, hangalakja is semmis, egy hosszú ő , mint amikor nem tudjuk pontosan, mi van, nyökögünk. Az én els ő rácsodálkozásra, hogy van valaki egészen más, mint ő . Ez volt a férfinek a n ő , a n ő nek a férfi. Még csak másság, még semmi férfi-n ő , bár a n ő ő -je ugyanennek a rácsodálkozásnak a maradványa. Ebben a tekintetben sokkal szebb a magyar történet, mint az angol man-women esetében, ahol viszont az összetartozás sokkal egyértelm ű bben válik láthatóvá, ami mégiscsak mélyebb összefüggés az egyetlen énben való közösségben.
Az én az els ő szó, ami megnevezte az els ő spontán élményt, az ő -re való rányökkenés után. Én: egy magas üvöltés, véges, mert az n zárja le. Ám az n mégiscsak zeng ő , és ...

Egyszer eljut arra a pontra az ember, én 39 évesen jutottam el oda, hogy élete hátralév ő részében folyamatosan tudna úgy beszélni dolgokról, történetekr ő l, a dolgok lényegér ő l és értékekr ő l, hogy soha egyetlen szót sem ismételne, és élte hátralév ő részében egészen haláláig megállás nélkül. Ekkor leszünk érettek, bölcsek akkor, ha ezt nem kezdjük el kifecsegni. Én most elkezdem ezt a végtelen mondatot, amit lehet, hogy itt a computer el ő tt fogok befejezni életem utolsó leütött írásjelével. Remélem, egy h lesz, merthogy a halál mégis csak ez: h. Semmi több. Err ő l szeretnék beszélni. Hogy a halál szavunk sokkal közelebb áll a halálhoz, mint az angol Death, vagy még inkább a latin mors. Mi magyarok többet tudunk a ...