A tudomány nagyon hamar rájött, hogy előrejelzései csupán a viszonylag nagy testekre igazak. Ennek csúcspontja volt Newton, aki egy-két (pontosan három, ha jól emlékszem) matematizált törvényre építette a világmodelljét. A csillagoknál, bolygóknál működni látszott, a hétköznapi élet méreteiben apró mérési hibáknak látszottak az eltérések. A z egyre pontosodó mérőeszközök, s végül a számítógépes modellezés lehetőségével kiderült, hogy a sima biliárdgolyó már a második falat érésekor egészen máshol van, mint a számítások mutatták. De ekkor már Newton hármát Einstein egyre redukálta. Ami végtelenül szellemes és klasszikusan szép megoldás, viszont születése pillanatában halott volt, hiszen a kvantummechanika akkor ...

Nem a sperma szent, mivel milliárd számra ontjuk szanaszét, és még a célba érkezetteknek is csak elenyésző hányada jut lőtávon belülre.

Az ejakuláció nem ürítés, hanem a férfi test esszenciája A rómaiak erről már vajmi keveset tudtak. Azt emberi test minden energiájának, minden tápanyagának legjava úszik a zavaros, hipószagú lében. Mindez egyetlen kicsiny fél DNS célba juttatásának halovány reményében. De a legszebb mégis ennek párja, a petesejt. Az egyetlen szemmel is látható sejtünk. És éppen ott, ahol nem látszik. Ha kicsit belepiszkálsz a menstruációs kásába, ki tudod kotorni azt a bizonyos sejtet. Talán gombostűfej nagyságú dáma. Lassan leballag a petevezetéken, unottan széttárja a lábát, és egyben benyeli a kis ...

Az angol mindig bocsánatot kér, állítólag elég felállni a parlamentben, és azt mondani, I am sorry!. És senki nem bánt tovább a hibádért. Ilyenek az angolok. Mi sokszor azt mondjuk, Elnézést!, vagyis azt kérjük, hogy a másik tegyen úgy, mintha nem is látná tévesztésünket, gyengeségünket. Ilyen elnézés volt az egész Kádár-korszak. Aki bocsánatot, vagyis bocsájtást kér, az felajánlja a döntést, és ezzel becsületét is azoknak, akiktől kéri. Erre nehéz nemet mondani, szemben a mi elnézésünkkel.

A petesejtbe bújt sperma már ember. Aki elveteti, embert öl. Senki nem szólhat bele abba, hogy egy anya hogyan dönt ez ügyben. Az apa sem. Az egyház a maga sok száz milliós fattyseregletével, amit hátrahagyott, nincsen abban az erkölcsi szituációban, hogy szavát komolyan lehet venni, amikor a fiatal fiúkat baszó egyházvezetőit két tartománnyal odébb helyezi szent szolgálatra. Persze, ezek a kis ministránsfiúk legfeljebb barna macit szülhetnek.
Aki szülni tud, ölhet is. De csak az. Aki ölt, mindenki találkozni fog áldozatával. Ezért nem szólhat bele senki. Aki élni akar, az él.

Tatár Györgyöt ha jól értettem, Dionüszosz szerinte a maszk bels ő felülete. Ez egészen fantasztikus kép. Dionüszosz a nagy ezerarcú, a mámoros teltség és kiürülés mestere. A fertelmes, a szétszaggatott és szétszaggató. Tatár György lefokozza ezzel Dionüszoszt. Azt mondja, ő nem létezik, ő a maszk bels ő fele, ami mögött nincsen semmi. A maszk bels ő fele igazabb lenyomata az arcnak, mint a küls ő , már csak azért is, mert csak alakja van és nincsen színe. Az ér az archoz – amennyiben van arc. Az ember létezik, ahogy az ember arcán a maszk is, annak bels ő felülete egyszerre ér az archoz és hordoz egy nem teljesen véletlen felszínt. Én még messzebb mennék. Dionüszosz nem a maszk bels ő felülete, hanem csupán a maszk ...

Minden párnak vannak bevett pozíciói szex előtt, közben, utána. Ezek kívülről nézve unalom és rutin, és a résztvevők is annak érzik, ha baj van. Ez jó jel: a szájban, mint gránát roppan az étel, nem minket igazol a cosinus tétel, csak akkor nedves, amikor vérzik. Ilyenkor össze kell dugni okosan a fejet, és hanyagolni egymást két hétig. Nem egyig, az a szakítás bevett formulája, legalább kettőig.
Minden együttlétkor valami olyasmit kell csinálni, amit még sosem, ez a titok. Ezért basznak félre a férfiak, és gondolom, a nők is. Ha újat baszol, akkor eleve új minden. Nem kell valami frenetikus újszerűségre gondolni, és a Káma-Szutrát lapozgatni ijedten. Érdekes, hogy sok ezer éve már mindent tudtak, aminek ezrelékét sem élted át. Ma, ...

Egyszer ű en élni azt jelenti, hogy cseresznyét – és nem meggyet – eszegetni egy fáról úgy, hogy a fán vagyunk. Majd kútvizet inni, és egy hatalmasat fosni az er dő szélen. Egyszer – egy kisebb vendégség kell ő s közepébe - rontott be öcsém „Szopni, nyalni, kúrni!” felkiáltásokkal, majd magunkra hagyott elképedésünkben. Apám csendesen dünnyögött, hol ronthatta el? Merthogy igaza volt akkor is – csekély kora ellenére -, mert ennyi az élet: eszünk, iszunk, szeretkezünk, szexelünk. Maslow piramisa annyiban helytálló, hogy az alapzat a zsigeri szint, az evés, ivás, és csak a teteje az önmegvalósítás. Hibája, hogy az önmegvalósítás csupán el ő szobája a teljes életnek, ami semmi más, mint azt tenni, amit éppen teszünk, és ...