Kérlek, uram … Kérlek, uram, engedj el ! Jó asszonyt s fiakat adtál, átkoztalak s nem tagadtál engemet. Mégis kérlek, engedj el ! Hagytál szólni, énekelni, kérdezni, s rá megfelelni. Napot kaptam, holdtöltéket, szelíd otthonmelegséget, eget, földet, rútat, szépet, jót,…
Megvetés Magamutogató kínom Leplezhetetlen arcpírom Megvetem Kínom hazug megvetését Arcom gúnyos nevetését Megvetem Ezt a gúnyt is kinevetni Megvetésemet megvetni Megvetem … – úgy hiányzol énnekem
Aggkor Már halkul a testünk, az elvetemült, s szárnyaszegetten kókad a lélek cserbehagyottan, kincstelenül. Mint annak időn bús hajnalaink, most színtelen esténk újrarabol kényszeredetten, kéjtelenül. Hajnal és este, lám rokonok, bújj ide hát, s elszenderedünk hajnalok…
Számvetés Elélt magunk számvetése, ajkunk hazug remegése, egy romkolostor melegsége ez maradt. Hitre süket gerjedelmünk, hitet tevő nagy szerelmünk, hitetlenül is hű hitünk elmaradt. Lomhán elsercenő álom egy félig meg nem vetett ágyon, együtt,…
Dal az öregemberrőlLenn a téren, a sakkasztalok tövében egy öregember. Újra látom. Mindig látom. Talán holnap talán egyszer a titkát is megtalálom.
Szó Gyomrom fáj, feszít: szót böffen megint, reszketőt, és én csak nézem, értetlen nézem a szétfröccsent velőt.
Álomtalanul Látod, kis álmodóm, eljött a hajnal, felvert álmaidból szívrepesztő zajjal. Kedves, kis bolondom, több hónapja már, hogy így elszenderedtél. S tudom, hogy fáj, de eztán már nem alhatsz soha–soha többé, álmod elátkozott örökkön–örökké. Éberen…