Sétáltam délután. Kopár, unott falak, fák között lézengtem, mikor megláttalak. Te is észrevettél, bármily messze voltál, a szemembe néztél, elmosolyodtál. Fehér voltál, beh szép! a legszebb a téren, s ahogy jöttél felém, reszketett a térdem. Mikor mellém értél a templom-tér mellett, elmentem…

Apró, pici fénysugár a jégsziklát is megtöri, csendes, csobogó patak a szikla testét vájja ki. Halk fuvallat, sárga szellő homokhegyeket emel, véletlen csent, kicsiny csóktól boldog lehet az ember. Szendiszűcs István grafikája Anya emlőjén a gyermek egymás testétől meleg, fáradtan és könnyes…

Zúgolódik a szellő, orkán akar lenni, édesapján, szélapján így akar túltenni. Nekifeszül a meggyfának: levele se rezdül, apja látja s máris süvít az udvaron keresztül. Szendiszűcs István grafikája Összeszedi nagy erejét s a meggyfára fújja, egy pillanat s már siklik messze, hogy fia meg ne tudja.…

Csitt, kicsi gyermek, az éjszaka vár, csendnyoszojádon alszol-e már ? Paplanod mélyén a csenddel nő, s csendre fakad a csendemlő. Szendiszűcs István grafikája Csitt, kicsi gyermek, hunyd le szemed: Csendpatak partján csendszigetek, csend zuhatagja a sziklafalon, néma bogár fut a csendavaron.…

Aggkor Már halkul a testünk, az elvetemült, s szárnyaszegetten kókad a lélek cserbehagyottan, kincstelenül. Mint annak időn bús hajnalaink, most színtelen esténk újrarabol kényszeredetten, kéjtelenül. Hajnal és este, lám rokonok, bújj ide hát, s elszenderedünk hajnalok…

 Számvetés     Elélt magunk számvetése, ajkunk hazug remegése, egy romkolostor melegsége ez maradt. Hitre süket gerjedelmünk, hitet tevő nagy szerelmünk, hitetlenül is hű hitünk elmaradt. Lomhán elsercenő álom egy félig meg nem vetett ágyon, együtt,…

Dal az öregemberrőlLenn a téren, a sakkasztalok tövében egy öregember. Újra látom. Mindig látom. Talán holnap talán egyszer a titkát is megtalálom.