Hol lakik az Isten?

Kedves édesanyám, hol lakik az Isten ?
Kérdezd meg apádat … - más dolgom sincsen !
Szalad is a lurkó, kicsiny, nem nyughatik.
Apám, édesapám, az Isten hol lakik ?

Látod, édes fiam – mutat a határba –,
e messzi–messzi hegyen nyugoszik a lába,
fellegekbe veszik fehér ködpalástja,
onnét néz le őrzőn, óva a világra …

A fiú már játszik, ragyog az arca.
Az apja is boldog – néhány pillanatra,
„kedves édesanyám, hol lakik az Isten ?”,
kitől még elhinné, ó beh régen nincsen.


Életem ateizmusban leginkább bővelkedő korszakának eredménye e vers.