Több évvel ezelőtt a Szárnyas Sárkány fesztivál záróünnepségén egy sárkány alakú felhő felfalta, majd kieresztette a holdat. Hasonlóan szakrálissá vált most a gyergyóiak Három nővére, amelynek az utolsó felvonásában, ami a színház melletti parkban játszódott, Natasa azt mondja, hogy a fákat kivágja és lebetonozza, és rá egy napra a vihar valóban kicsavarta ott az egyik hatalmas fenyőt.

A fesztivál hatodik napján reménykedve néztük a nagy feketeséget, ahogy közeledett felénk a bágyasztó kánikulában. A szállásunk védettségében a hirtelen lecsapó vihar így inkább izgalmas látványosság volt, ami elhozta a régen várt enyhülést. A vihar után az utcán aztán kiderült, hogy ezen kívül nem sok jó származott belőle: nem csupán fák és fasorok estek áldozatul a viharos erejű szélnek, ami háztetőket tépett le és dobott rá autókra, de a Művészetek Háza villanyellátása is megsérült. Emiatt maradt el a Magyarkanizsai Udvari Kamaraszínház Tizennyolc című előadása, ami Trianon drámájával kínált volna meg minket. A zsinagóga szerencsére megúszta a vihart, így az aznapi versenyelőadást már megtartották.

Elor Emina és Gombos Dániel az Álmodozók előadásában

Álmodozók, avagy találkozás három fiatalemberrel

Bertolucci 2003-as filmje inkább csak gyenge utánérzete korábbi remekeinek: erotikája szépelgő, radikalizmusa bágyatag. Az Újvidéki Színház Álmodozók – Egy forradalom fantazmagóriája című előadása, noha a filmből indul ki, vendégszövegekkel és szoros szerkesztéssel meg tudja csinálni, ami az olasz mesternek ebben a filmjében már nem sikerült. Lénárd Róbert rendezése nem csupán csiklandozza az érzékeket és megböki az intellektust, hanem harap. Kérdés, mennyire tud mély lenni ez a marás 2019-ben.

A zsinagóga kifejezetten jól állt az előadásnak, miközben izgalmas ellenpontozta az öregek hatalmával és a vallással hadakozó fiatalok elsősorban a hálószoba falai között zajló, néha az utcára is kicsapó lázadásával. Az ikerpár, Isabelle és Théo, akik egy forradalmi csapat tagjai, találkoznak a konszolidáltan félénk Matthew-val, aki nagyon gyorsan elcsábul tőlük, és beleugrik egy olyan kútba, aminek nem láthatja az alját, noha egy nappal korábban a kút közelébe sem ment volna. Hamar kiderül, hogy a testvérpár jómódú szülők gyermekei, akik voltaképpen semmit sem érnek el az utcán, ám egymás szeretőiként mégis szabadok és boldogok. Matthew harmadikként kapcsolódik hozzájuk. Nem válik eggyé velük, és nem gondolkodik társadalmi léptékekben, így nem is a szabadságvágya ér célba ebben a hármasban, mint inkább frusztrált és bátortalan magának valóságát váltja meg a szalonkommuna.

Elor Emina Isabelle-je nem csupán pajkosan pajzán mimikájával operál, de a fiatal nő erejét és sérülékenységét is képes megmutatni. Gombos Dániel Théoként ezzel szemben egy erős, mindig ugrásra kész vad, amit el is hiszünk neki. Szalai Bence szintén meggyőzően formálja Matthew csendesebb, intellektusban a testvérpárnál jóval combosabb alakját.

A rendezés sem nem az erotikával próbál célt érni (a fiúk legfeljebb alsónadrágig meztelenednek le, és Isabelle-ből sem mutatnak nekünk többet, mint amit egy strandon látni lehetne belőle), sem nem próbál költőieskedni. A kopottas zongora és a legócskább, fehér csempékkel burkolt hátsó fal a poézis, a helyenként mikrofonon keresztül felerősített hangok és a szeretkezések jelzésszerű, általában ötletes mozgóképei a realizmus ellen játszanak. Így az alkotók sem elvarázsolódni, sem magunkat beleélni nem engednek minket.   

Bertolucci főhősei diákok, az újvidékieké viszont harmincas éveik elején járó, Y generációs fiatalok, akiknél merőben mást jelent, hogy miközben radikális változásokat akarnak, még mindig az elvek szintjén szintén társadalomkritikus szüleik nyakán élnek, jómódban. Az Álmodozók cím egyben pontos értékítélet is, miként az alcímbeli fantazmagória még egyet üt ezen a hármason. Ebben a leosztásban nem is ők a „legjobb fejek”, hanem a szüleik, akik amikor vidékről hazatérve meglátják a meztelenül egymáshoz kucorodva alvó testeket, pénzt hagynak nekik, és tapintatosan visszamennek, ahol eddig voltak. Az újvidékiek minden szépséget lemetéltek a történések megmutatásából, így egy víztiszta képletet kapunk, ami pőre gondolatként áll előttünk, egykori vagy még jelenleg is álmodozók és szalonforradalmárok előtt.

Török Ákos  

Kapcsolódó cikkek

Nagymagyarok napja – Kisvárda 1.
Balkáni őrület – Kisvárda 2.
Füstbement terv – Kisvárda 3.
Morális könnyűvágta - Kisvárda 4.
Így csinálják a fesztivált, miközben Andrej hegedül - Kisvárda 5.
„A fesztivál-bojkottok ihletői nagyban emlékeztetnek a metrós robbantások megrendelőire”