Sólyom Bátor blogja

Kultúra és kulturálatlanság. Ennyi.

2010. júl 06.

Csak úgy székelyesen

írta: Sólyom Bátor
Csak úgy székelyesen

Cseppkével tüzet raktunk, én tüzeltem, ő egy nyugágyon feküdt. Egy órányi munka után mellé heveredtem. Akkor játszódott le a következő párbeszéd közöttünk:

- Mi?
- Ja.
- Nem?
- De.

majd békésen napozgattunk egymás mellett.

A nem székelyföldiek számára egy hevenyészett fordítás:
- Jól megraktam ezt a tüzet, ég is, szelel is, tengelye is van megfelelő, nem?
- De bizony, hogy abban nincsen hiba.
- Az sem gond, hogy az a nagy fatörzs istennek nem akar elégni?
- Már hogy lenne az baj?
 

Tovább Szólj hozzá

kultúra párbeszéd magyar nyelv székelyek

2010. júl 05.

A zöldséges igazsága

írta: Sólyom Bátor
A zöldséges igazsága

Helyszín: egy kispesti zöldségesbolt
Résztvevők: egy középkorú női zöldséges, egy középkorú férfi zöldséges és egy idősödő hölgy vásárló

Vevő: (a férfi zöldségeshez) Nem szeretem, amikor magától kapom az árut, mert tele van félig rohadt darabokkal. Bezzeg a hölgy csak szép árut ad.
Férfi zöldséges: (büszke szakmai öntudattal) Szép árut nem nagy kunszt eladni.
 

Tovább Szólj hozzá

közélet zöldséges tisztesség tisztességtelenség

2010. júl 05.

Polgári középosztály és nemzettudat

írta: Sólyom Bátor
Polgári középosztály és nemzettudat

 

Szokás a jobboldal életmód ideáljaként a Márai írásaiból jól ismert „békebeli” polgárságot megjelölni. Azt a polgári középosztályt, amely számában, vagyonosságban, a gazdasági életben betöltött szerepében és kultúrájában is erőtől duzzadó volt még az előző századelőn is. Ezzel kapcsolatban két kiegészítés is idekívánkozik.

Egyrészt, amikor ideált keresünk, azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a békebeli polgárság morális értelemben mindig is ingatag lábakon állt. Kissé populárisan fogalmazva, azt is mondhatjuk, hogy a legkevésbé sem volt bűntelen, hiszen éppen ez az a réteg, ahol életvitel szinten folyik a családi élet kozmetikázása, lakásbérléssel a szeretők részére, amihez társul az üzleti, ...
Tovább Szólj hozzá

közélet nemzet kultúra polgárság márai sándor nemzettudat

2010. júl 05.

Potemix és a vicc határtalansága

írta: Sólyom Bátor
Potemix és a vicc határtalansága

 

A Potemix évek óta jelen van a reklámpiacon, ahogy a gyógyszertárakban is, reklámkampányai inkább az olcsó, mint a közepesen drága kategóriába illenek. A legolcsóbbak legelső hazai példája a civilként megszólaló védőnő, Béres Erika volt talán, aki „feltalálta az intimbetétet”, mostani élharcosa a Calgont reklámozó győri vízvezeték szerelő. Ennél egy fokkal többe kerülnek a Potemix jól ismert reklámfilmjei. Amit ehhez a szereplők nagyobb száma mellett hozzáadnak, egy-egy vicc.

Az egyik legelső filmjükben az agyban szuszogó felesége mellett hajnalban felijedő férfi lázálmában azt hallja, hogy felesége kókatag nemi szervére utalva fejti ki, miszerint a „félárboc nem árboc”. Humora egyértelmű, kissé alpári, de ezt maga ...
Tovább Szólj hozzá

vicc kultúra szex reklámkritika magyar nyelv enciklopédia potemix

2010. júl 04.

Beszéljük ki Kádárt!

írta: Sólyom Bátor
Beszéljük ki Kádárt!

 

A Hír Tv-n arról folyik a polémia, mennyire felháborító, hogy egy csepeli újság Kádár János emlékére egy szál virág elhelyezésére invitál, akit eközben a legnagyobb XX. századi magyar államférfinak nevez. Tényleg probléma, hogy kommunista (szocialista) világképükben állhatatos emberek emlékezni óhajtanak hitük egy markáns, és tagadhatatlanul nagy hatású alakjára? Ez tényleg ugyanaz, mintha a németek Hitler emlékére gyújtanának emléktüzeket kerületi szervezésben? Kádár János mint téma demagóg politikai közhelyek eredetpontja, érvmenetekben használják, minden esetben a saját nézőpontjukhoz kasztrálva a valóságot, és közben nem veszik észre, hogy dől a vér mindenünnen, elsősorban éppen szemeik fehérje csatakos.

Kádár ...
Tovább Szólj hozzá

trianon közélet kádár jános diktatúra enciklopédia

2010. júl 03.

Keretek és játékok – Van Gogh szerelme

írta: Sólyom Bátor
Keretek és játékok – Van Gogh szerelme

 

A játéktéren sajátos geometriájú rendezetlenségben hevernek képkeretek, amikről egy idő után kiderül, hogy a festmények helyett – pars pro toto – játszanak. Mindezt allegóriává továbbépítve: Simon Balázs legújabb rendezése, a Van Gogh szerelme is egy művészi módon megalkotott, míves képkeret, amelyből azonban maga a kép hibádzik. Vagy legalábbis csak félig kész.
A Thália Régi Stúdió-jába belépve a látványt a színtér szinte teljes egészét betöltő mesterséges lejtő uralja. A rá lépő játszók számára egyetlen négyzetcentiméternyi egyenes felületet sem nyújt, keresetlen egyszerűséggel hoz létre egy sajátos, az egész darabot végigkísérő – szemléletessége mellett sem szájbarágós – tératmoszférát: a ...
Tovább Szólj hozzá

kritika kultúra színház simon balázs sárosdi lilla

süti beállítások módosítása