Tegnap éjjel elkezdtem énekelni a „Mi, mi miújság, vár a cicuskád…” kezdetű dalt, de a harmadik, negyedik sor után azt vettem észre, hogy már a 10 perces szerelem című Kern nótát éneklem. Kíváncsiságból visszamentem, újrakezdtem, és megint átcsúsztam. És tudtam, hogy ha akarom, megint visszamegyek, és kis erőfeszítéssel bármibe át tudom énekelni a dallamot, de nem tettem meg. Vajon, hány meg hány olyan kis átbillenésünk van, amit úgy hagytunk, és ami ezen keresztül üzenni is tud nekünk, bár a legtöbbje csak egyszer hangzik, vagy gondoltatik el, és így nem tűnik fel? Ezer meg egy tévesztés (Freud egyetlen saját találmánya), elvétés, melléütés, összeolvasás, amelyek hálója szinte a teljes életedet lefedi. Elképzelek egy ...

A másodpercen gondolkodom. Mennyire más az üteme minden embernek. Már ezen a zsigeri szinten is milliófélék vagyunk. Milyen lenne egy olyan világ, ahol minden óra alapja az egyén pulzusa lenne. Csodálatos világ. Minek menjen be az 8-ra dolgozni, aki 10 körül tér magához? És miért ne menjen be 6-ra, aki 5-kor kel, ha kell, ha nem? Persze, a mennyi az idő kérdésre lehetne a válasz olyan, ami a napállásra vonatkozik. És itt nem az óra a lényeg.

nőszirom, pipacs, büdöske, tölgyfahasadék, jegenye, makk, réti boglárka, pityóka, uborkasaláta, erdei fenyő, vargánya, gyilkos galóca, galagonya, szeder, lila akác, nadragulya, bóbita, bölömbika, gólya, rókaprém, disznóól, nyári konyha, szalmakazal, trágya, vasvilla, kukoricamorzsoló, napos csiba, tojó, kakas, megugrotta, kakasviadal, padlásbejáró, házi kolbász, cserkészkolbász, párizsi, disznósajt, dagadó, kolbásztöltés, disznóölés, szúrókés, bontókés, pendely, lovastúra, nyereg, kantár, csődör, meghág, pöfeteg gomba, kukoricasiló, elvermelni, kiskert, háztáji, lombkorona, baromfik, sárgabarack, őszibarack, első éjszaka, szex a szalmakazalban, bugyogó, bögyös maca, kocsmatöltelék, tanító, falu bírája, bajusz pödrés, ...

Gergye Krisztián a Temetéssel eljutott oda - az úgynevezett fizikai színházhoz -, ahová egy egészen más irányból Horváth Csaba is elért. De amíg ezt Horváth egy csapattal karöltve (Forte Társulat) tette meg, addig Gergye szinte teljesen egyedül. Pontosabban Ágens segít ő bábáskodása mellett, de ami a legfontosabb, a kortárs magyar tánc szemszögéből nézve kívülről, a javai tánc felől. Nem gyermekkortól űzve azt, amit kortárs táncként sem sikerült még megnyugtatóan definiálni, nem hogy most még a fizikai színház fogalmi szűkítést is nyakába varrjuk. Gergye mostani bemutatója, a Quartet ellenben éles irányváltás mindazzal, amit és ahogyan létrehozott.  

A jávai tánc démontánc. Az európai, keresztény eredetének köszönhetően ...

/ …/

Ez az, mi élni hívott,
ez az, mi elemészt,
ez az, mit belémcsókolsz,
ez az, mit én beléd

Ez az, mi hozzám enged,
ez az, mi eltaszít,
ez az, mi áldott benned,
ez az, mi undorít

Ez az, mi érthetetlen,
ez az, mit értünk mind,
ez az, mi elvarázsol,
ez az, mi búcsút int

Ez az, mit hoz a reggel.
ez az, mit visszavisz,
ez az, mit a csend ébreszt,
ez az, mit elsimít

Ez az, mi konokul kél,
ez az, mi elpihen,
ez az, mi mindig újra,
ez az, mi sohasem

Ez az … egyetlenem

Kérlek, uram …

Kérlek, uram, engedj el !
Jó asszonyt s fiakat adtál,
átkoztalak s nem tagadtál engemet.
Mégis kérlek, engedj el !
Hagytál szólni, énekelni,
kérdezni, s rá megfelelni.
Napot kaptam, holdtöltéket,
szelíd otthonmelegséget,
eget, földet, rútat, szépet,
jót, rosszat – zárt merészséget.
Uram, kérlek engedj el !
Önrügyedből kipattanok,
méhed mélyén nem nyughatok,
hogy magam nézzek a világra,
s ne rajtad át, valahára
Kérlek, uram …

S csend hallatszik iszonytató,
mindeneket borzongató:
Menjél, édes gyermekem,
a semmi óvjon, Életem !

Orbán Viktor személyes védelmét egy tagbaszakadt, kemény fickó garantálja, Gyurcsányét (miniszterelnök korában) talán ha két kocsinyi testőr. Ez nem komoly védelem, bárki kilőhetné bármelyiküket. Azt kérdezem, miért nem. Meg is válaszolom: azért nem, mert ők senkik. A világ velük vagy magától valamennyire rohadt, valamennyire örömteli, és ha bármelyiküket meg is ölnék, ez a dolog semmit sem változna. Nagyon kevés olyan ember van, akinek halálával érezhetően kevesebb a világ. Ilyen Popper Péter. Meghalt, és lám, a nyár sem akar kezdődni, nekem is nehezebbek ezek a napok, mint előtte, és még pénzem sincsen.