Zúgolódik a szellő,
orkán akar lenni,
édesapján, szélapján
így akar túltenni.

Nekifeszül a meggyfának:
levele se rezdül,
apja látja s máris süvít
az udvaron keresztül.

Szendiszűcs István grafikája

Összeszedi nagy erejét
s a meggyfára fújja,
egy pillanat s már siklik messze,
hogy fia meg ne tudja.

Több se kell a vén meggyfának,
törzse ága roppan,
megmutatja, valaki még,
hogy bele is rokkan.

Orkán leszek –zúg a szellő,
akárki meglássa!
És mint győztes vezér néz le
a kicsavart fára,
megfáradt apjára.

Balról a második szomszédom, Ibi néni szemmel láthatóan mozgássérült, járókerettel is csak nagyon körülményesen tud közlekedni. A kortalannak tűnő, körülbelül 55 éves asszonynak van egy kicsi hycomat autója, mostanában fel szokott vele állni a járdára. Egészen addig parkolt normálisan az úttest szélén, amíg a feleségem meg nem törte az autóját. Az idős hölgy a körház egy eldugott szegletében, a régi kinti vécétől nem messze, a pincefeljáró mellet lakik körülbelül 10 darab macskával, a macskáknak külön kis kijárólukjuk van az ajtó alsó közepén.

A szerencsétlen baleset után én indultam el szólni neki, hiszen mégiscsak egy házban lakunk vagy 20 éve. (Ráadásul egy olyanban, ahol összesen hét család lakik.) Becsöngetek, ...

Csitt, kicsi gyermek,
az éjszaka vár,
csendnyoszojádon
alszol-e már ?
Paplanod mélyén
a csenddel nő,
s csendre fakad
a csendemlő.

Szendiszűcs István grafikája

Csitt, kicsi gyermek,
hunyd le szemed:
Csendpatak partján
csendszigetek,
csend zuhatagja
a sziklafalon,
néma bogár fut
a csendavaron.

Csitt, kicsi gyermek !
Itt van az éj,
felfeketéllik
a csendmeredély.
A csendtemetőben
a fejfakereszt
megjelöl csendben,
s visszaereszt.

Aggkor

Már halkul a testünk, az elvetemült,
s szárnyaszegetten kókad a lélek
cserbehagyottan, kincstelenül.

Mint annak időn bús hajnalaink,
most színtelen esténk újrarabol
kényszeredetten, kéjtelenül.

Hajnal és este, lám rokonok,
bújj ide hát, s elszenderedünk
hajnalok nélkül, végtelenül.


(21 évesen írtam. Ez azért nagyon gáz.:-))