A fesztivál harmadik napján már igazán fajsúlyos előadások szerepeltek, amelyek közül az Aradi Kamaraszínház és a Gyulai Várszínház Rosencrantz és Guildenstern produkciója emelkedett ki.

Szirupos közhelyrengeteggel a megnyitón, és Vidnyánszky Attila a Nemzeti Színház és a marosvásárhelyi Spectrum Színház közös előadásaként létrehozott rendezésével zajlott a fesztivál második napja.

Ebben az évben érte el a POSZT régi-új vezetése, hogy olajozottan fusson a szekér arra, amerre ők szeretnék, ám az ezt követő napok átszínezték a kellemes pécsi történéseket.

A szabadkaiak versenyelőadása nem a fekete-fehér amerikai film, hanem a regény alapján íródott. Nagyon amerikai a történet, amiben az alkotók egy keretjátékkal próbálnak érdekeltté és érintetté tenni bennünket. Még ha ez nem is sikerül maradéktalanul, az előadás igazi unicum. 

Eleinte nem lehet tudni, mitől más a váci Dunakanyar Színház és a dunaújvárosi Bartók Béla Kamaraszínház versenyprogramba került Ványa bácsija. Aztán egyszer csak leesik.

Nagy összevetésekbe nem bocsátkoznék Gothár Péter és Horváth Csaba olvasata között, de egyet kiemelnék, mert ez a lényeget érinti: Horváth Csaba vissza tudja adni Tar sötétszürke, lassú terhekkel megrakott világát, Gothár pedig elkönnyíti.

Szabó Kimmel Tamás zenés estje függés témakörben egy ülésben is végigér két órát, kár, hogy a színész nem mutatta meg a mélyebb regisztereit. Mert vannak neki. Novák Eszter rendezése és Závada Péter szövege nem megy elég mélyre, nem sok teret hagy a kifejezetten jó formában lévő színésznek. Szabó…