A Scallabauche Társulat új előadása egy bankrabló párt hoz játékos helyzetekbe. Szalontay Tünde egy kicsit kevéssé erős, Elek Ferenc most is jó, de összességében inkább csak gyakorlatok ezek, mint előadás. Alexis Latham a magyart törve beszélő játékmesterként indítja a történéseket: egy…

Nem érdekel egy nő története, ahogy egy férfié sem, talán, mert az érdekel, ami és ahol történetté válik, és aki történetté teszi, vagyis éppen az, amit a történet maga már eltakar. Nem tudom. A sorsokkal ugyanígy. Akárhogy is, a Krétakör Produkció Made in China című…

 A múlt megértésének, megismerhetőségének lehetősége még olyan – sokszor dokumentálható tapasztalati tényekre is alapozó – diszciplina esetén is aggályos, amilyen a történelem, nemhogy egy olyan – az esztétikát és a közízlést egyaránt érintő –…

 Egy Fideszes blogoló egyszer azt írta nekem, hogy a „vélemény betegség”, nincsenek lehetőségek, csak a helyes út van. Nincsenek alternatívák. És lám, tényleg nincsenek. Nem csak hogy a tavalyi pénzüket nem kapták még meg az ún. független, alternatív színházi,…

 A butoh egy – kinézete és szakrális arculata ellenére – modern japán táncműfaj. Kétségtelen, hogy archaikusságának egyik meghatározó eleme, hogy teljes arcmaszkot, és mellette teljes érzéki lemeztelenedést igényel. Az előadók szeme átláthatatlan, tekintete…

 A játéktéren sajátos geometriájú rendezetlenségben hevernek képkeretek, amikről egy idő után kiderül, hogy a festmények helyett – pars pro toto – játszanak. Mindezt allegóriává továbbépítve: Simon Balázs legújabb rendezése, a Van Gogh szerelme is egy…

Gergye Krisztián a Temetéssel eljutott oda - az úgynevezett fizikai színházhoz -, ahová egy egészen más irányból Horváth Csaba is elért. De amíg ezt Horváth egy csapattal karöltve (Forte Társulat) tette meg, addig Gergye szinte teljesen egyedül. Pontosabban Ágens segítő…