Kozma Attila: „Szeretném, ha a fesztivál a sokszínűségéről lenne ismert”
A United Space of Ambivalence előadása előtt fáradtan nézett rám a Horizont Táncfesztivál szervezője, inkább emailben küldd el a kérdéseidet. Így is lett.
Hogy én hogyan éreztem magam ez alatt a négy nap alatt, az itt, itt, itt és itt olvasható.
Milyen forrásokból áll össze a fesztivál büdzséje, és ez idén a tavalyihoz képest hogyan alakult?
Miskolc városának fontos, hogy jól működő, színes fesztiválprogramokkal tudjon minden évben jelentkezni, említhetném a Bartók Plusz Operafesztivált, a Cinefesztet, a Határtalan Napokat. Miskolc egy fesztiválváros, és külön öröm volt a számomra, amikor lehetőségem nyílt a tánc fesztiváljának megrendezésére. A Miskolci Nemzeti Színház elkötelezett a táncműfaj elfogadtatása terén, és komoly anyagi erőforrásokat tesz ebbe a fesztiválba.
Igaz, közel sem rendelkezem azzal az összeggel, amivel más, hasonlóan a műfajt reprezentáló fesztiválok, de azt gondolom, és a visszajelzések is ezt igazolják, hogy megálljuk a helyünket, szeretnek hozzánk jönni a hazai és külföldi együttesek. Ne feledjük, mi még „fiatalok” vagyunk ezen a területen, hiszen idén harmadik alkalommal rendeztük meg a Horizont Nemzetközi Kortárstánc Fesztivált. Támogatónk Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata, a Nemzeti Kulturális Alap, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, valamint az aktuális év anyagi lehetőségeihez képest az adott országból érkezők együttesek magyarországi kulturális intézetei is szoktak segíteni. Az idei Horizont Fesztivál is hasonló költségvetéssel lett tervezve, mint az előző éviek.
Kozma Attila (forrás: YouTube)
Mi alapján válogattál?
Szeretném, ha a fesztivál a sokszínűségéről lenne ismert. Különböző stílusok, táncszínházi fogalmazások, akár egymástól eltérő megközelítések lennének jelen. Azt gondolom, hogy egy kortárstáncot felvonultató fesztivál mutasson minél szélesebb képet a hazai és külföldi irányzatokról. Az egyik felvállalt szándékunk, hogy a miskolci közönséget közelebb hozzuk a táncműfajhoz, higgyenek benne, hogy az az egy óra, amit a nézőtéren töltenek, egy kreatív, gondolatokat ébresztő élmény tud lenni. Nem hiszem, hogy a kortárstánc nagyon szűk rétegműfaj, vagy ha az, akkor próbáljunk meg ezen változtatni.
A gyermekelőadások is ezt a célt szolgálják. Fiatalkorban közelebb hozni a nézőket ehhez a színházi formához, játékosan megszerettetni a táncot, hiszen ezzel is a jövő közönségét építjük: nagyon fontos feladat és szép kihívás. Az IZP programban szereplő két csapatot pedig azért válogattam be, mert ezzel is segíteni szeretném a fiatal alkotókat egy nagyobb fórumon történő bemutatkozásra. Remek lehetőségnek tartom a fiatal koreográfus nemzedék felkarolását, segítését, ezért is gondoltam arra, hogy ne csak a darabjaikat mutassák be, de személyesen is találkozzanak a nézőkkel. Azt is tanulni kell, hogy egy alkotó miként kommunikál.
Volt-e olyan előadás, ami meglepett az előzetes elvárásaidhoz képest?
Igen. A belgrádiak Tartuffe előadása ilyen volt. Amikor válogatok, sok anyagot nézek át, tudtam, hogy a darab egy egészen más, új koncepcióval közelít Moliére műhöz, de a végeredmény mégis meg tudott lepni. Karakteresen egyedi a látásmód és a kivitelezés, az egy másik kérdés, hogy a Nagyszínház mint helyszín, lehet, hogy nem volt a legszerencsésebb választás. Az egy tipikusan klasszikus jellegű és hangulatú játszóhely, saját törzsközönséggel, akiknek egy részét biztosan szintén meglepte ez az előadás, csak nem olyan értelemben, mint engem.
Mit gondolsz Barta Dóra munkájáról a Miskolci Balettel?
Barta Dóra a hazai táncélet egyik kiemelkedő alkotója. Szeretem a darabjait, az ízlését, az igényét a minőségre. Koreográfiáiban nem a történetmesélés felől közelít, és ez is fontos. Azt gondolom, hogy a Miskolci Balett táncosai tartanak ott szakmailag, hogy minden évben több komoly alkotóval kerüljenek munkakapcsolatba. A nálunk dolgozó táncosok nyitottak minden új befogadására, sokat és intenzíven dolgoznak. Évek óta különböző alkotókat hívok a Játékszíni bemutatóinkra, mert fontosnak tartom, hogy minél többet tanulhassanak, ne csak egyetlen irány, gondolat mentén éljék meg a hívatásukat. A Szentivánéji álom egy ilyen állomás volt, kemény, szakmailag nagyon erős próbaszakasszal, és ez abszolút látszik is a darabon. Dóra remek munkát végzet, sokat tanultak a táncosok tőle.
Szentivánéji álom
Mit emelnél ki az idei fesztivál kínálatából?
Minden előadás izgalmas volt, nem szeretnék senkit külön kiemelni, Persze volt olyan, ami közelebb ált a szívemhez, de ez maradjon az én „bajom”. Azért válogattam be a nálunk fellépő együtteseket, mert jó előadásokat hoztak, érdekesen, kreatívan fogalmaztak.
Milyen tapasztalatokat lehetett levonni az idei fesztiválból?
A külső programok nagyon fontosak. Off programok jelenléte erősíti a fesztivál összképét, és nagyban hozzájárul a közönség érdeklődésének a felkeltéséhez. Nagyobb szabadsággal bír, ha az alkotók egy általuk választott térben szabadabban fogalmazhatnak, mint egy kötött színházi térben. Marketing területén jobban ki kell használnunk a lehetőségeinket, szélesebb spektrumon kell kommunikálnunk. Mindenképpen jó lenne, ha a hozzánk látogatóknak lehetőségük nyílna különböző workshopokon is részt venni.
Régi szándékom a társművészetek bekapcsolása, akár a tánccal közösen, a fesztivál programjába. Jó lenne, ha nem csak Miskolc lenne a bázis, mozdulnunk kéne a környező települések egyike-másika felé, vannak is erre befogadó szándékok, igaz egyelőre csak tárgyalás szinten. A Miskolci Balett táncművészeinek is lehetőséget kellene adni, hogy részt vehessenek a fesztiválon, nem csak fellépőként. Sok érdekes nézőponttal, előadással, alkotóval találkozhatnának, nagyon értékes tapasztalat lenne számukra. Ezért azt tervezzük, hogy a saját bemutatónk a Fesztivál elején legyen ezentúl, hogy a többi napokon jelen tudjanak lenni, ez a mostani konstrukcióban, a Miskolci Balett fesztiválzáró előadásával nem volt lehetséges, hiszen a főpróbahetük erre az időszakra esett.
Török Ákos email interjúja
