Sólyom Bátor blogja

Kultúra és kulturálatlanság. Ennyi.

2010. júl 18.

Egy keresztelő kapcsán

írta: Sólyom Bátor
Egy keresztelő kapcsán

 

Öcsém két gyerekének a keresztelője sem volt más, mint szokott lenni az ilyen: két fehér ruhás tündérke, sírás, mászás, befogadás, plébános, keresztelés, szentmise. Lehetett volna talán más is, de végül mégsem az lett.

Mindig furcsa élmény nem vallásos embereket látni templomban, nem tudjuk, mikor kell felállni, leülni, egymáshoz fordulni, lehatott fejjel magunkba nézni. De a legszebb pillanatok az Úrvacsora, amikor mindenki letérdel. Ilyenkor összerezzennek a csupán a keresztelőre érkezettek, hiszen mégis más felállni, mint térdre ereszkedni valami előtt, az előbbi tisztelet, az utóbbi alázat, imádat. Márpedig, mi, akik nem vagyunk szoktatva sem az alázathoz, se az imádathoz, ilyenkor egyetlen rövidke pillanatra hamissá válunk ...
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Tovább Szólj hozzá
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

vallás szent kereszténység keresztelő szentség

2010. júl 16.

A butoh és az európai színjátszás

írta: Sólyom Bátor
A butoh és az európai színjátszás

 

A butoh egy – kinézete és szakrális arculata ellenére – modern japán táncműfaj. Kétségtelen, hogy archaikusságának egyik meghatározó eleme, hogy teljes arcmaszkot, és mellette teljes érzéki lemeztelenedést igényel. Az előadók szeme átláthatatlan, tekintete mélyén nem látszik senki, nem a szemén keresztül, vagyis nem önmagából kommunikál, arca maszk. Ez az előadói személytelenség az ősi japán színjátszásnak éppúgy sine qua non-ja, mint az ősi keleti színjátékmódok túlnyomó többségének.
 A butoh modernsége ott érhető tetten, hogy az, amit ábrázol – szemben az ősibb japán játékmódokkal – nem a szakrális (istenek, mítoszok, stb), hanem maga a Személyiség, az Egyén, akit valós környezetéből egy metafizikaibb ...
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Tovább Szólj hozzá
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

kultúra színház tánc butho

2010. júl 16.

Drog és közösség

írta: Sólyom Bátor
Drog és közösség

 

Korábbi írásomban az európai zsidó-keresztény kultúra alapkábítószereként az alkoholt neveztem meg, és arra is utalásokat tettem, hogy ez nem a legjobb választás volt részünkről. Most némiképpen rehabilitálni szeretném az alkoholt, amikor a drogok és a közösségek összefüggését vizsgálom meg.

Vannak olyan kábítószerek, amelyek közösséget igényelnek, és ezáltal létre is hoznak ilyeneket, míg mások az egyéni, a személyes élményét helyezik előtérbe. Egyéniek a heroin, az LSD, és talán a reggeli kávé. Közösségiek a marihuána, extasy, speed, a tea és az alkohol. A dohány, az adott helyzettől függően mindkettőbe beleilleszkedhet.

Amikor még csak jövögetett, de már kezdett jelen lenni Magyarországon a marihuána, a vidéki ...
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Tovább Szólj hozzá
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

közösség közélet kultúra drog alkohol

2010. júl 14.

Csikó Szabolcs elkurvulása

írta: Sólyom Bátor
Csikó Szabolcs elkurvulása

 

Csikó Szabolcs volt az a szimpatikus srác, aki a legutóbbi kereskedelmire hangolt tehetségkutatón (avagy sztárkutatón, név szerint Csillag születik) a legjobb négy közé jutott, de nem ő nyert. A Hot! magazin most egy 53 éves nővel, és két transzvesztitával való lakóközösségéről tudósít.

Csikó Szabolcs egy rendkívül szimpatikus néptáncos. Az általam látottak alapján messze a legjobb volt összes versenytársa között, még ha igaza is volt a zsűri elnökének, Szirtes Tamásnak abban, hogy Szabolcs még csak egy gyerek, messze nem előadóművész, vagy kereskedelmibben fogalmazva, jelen pillanatban sem táncművészként, sem táncos sztárként nem értékesíthető. A legjobb négyben maradt ellenfelei némi tehetség mellett elsősorban ...
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Tovább Szólj hozzá
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

társadalomkritika csillag születik médiakritika hot! szirtes ádám csikó szabolcs

2010. júl 14.

Találkozás egy világképpel

írta: Sólyom Bátor
Találkozás egy világképpel

 

Tegnap beszélgettem valakivel, aki nagyon hosszasan, és elképesztő körülményességgel festett le egy világot, amely minden kifejtésbeli nehézkessége mellett végül egybeolvasható (koherens) világelméletté, világképpé állt össze bennem. Nagyon régen beszélgettem akárkivel is filozófiai igénnyel és szigorúsággal. Eszembe jutottak azok a hosszú évek, amikor csak magának a megszólalási pozíciónak a tisztába tétele, vagyis, hogy egyáltalán el kezdjünk tudni beszélgetni, már komoly diskurzusokat igényelt, majd ezek után sorra kellett venni azokat az előfeltevéseket, amely az általunk használt szavakban rejlett, eztán a legszigorúbb érvmenetekben, a felmerülő kifejezéseket szükség esetén újra és újra definiálva, kérdésessé ...
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Tovább Szólj hozzá
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

filozófia világkép enciklopédia

2010. júl 14.

Kánikula, avagy az ember homeosztatikus egyensúlyáról

írta: Sólyom Bátor
Kánikula, avagy az ember homeosztatikus egyensúlyáról

A homeosztatikus egyensúly olyasmit jelent, hogy ha egy ilyen állapotban lévő rendszert külső hatás ér, akkor az a behatással ellentétes folyamatok felerősödésével arra fog törekedni, hogy a rendszer egyensúlyi állapota ne változzon. Ha felmelegíted, belülről hűti magát, ha békén hagyod, akkor nyugalomban marad, jól érzi magát. Ha az ember egy ilyen homeosztatikus rendszer, márpedig annak tudjuk, akkor miért ájulok el a hőgutától, amikor a levegő 36,5 Celsius közeli, szinte tizedre annyi, mint a testhőmérsékletem?
 
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Tovább Szólj hozzá
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

kánikula enciklopédia

2010. júl 13.

Pont

írta: Sólyom Bátor
Pont

 

A ’t’ nem igazi lezárás, egy kicsi ’ö” van mögötte. Árulkodó, hogy mondatlezáró jelünk neve nem teljes lezárás. Az európai ember sosem tesz pontot a mondatai végére, ahogy szerz ő dései is siklanak, csavarodnak. A kézadás már nem sokat jelent neki. A teljes lezárás a „k”, a vég, a végs ő gégestop. Onnan nincsen tovább. Onnan már csak az utolsó kilégzés marad.
Melyik bet ű vel a legkönnyebb ölni? A T nagyon durva, de a K még szögletesebb, még rafináltabb, még végzetesebb. Négy ponton öl, amíg a T csak hármon. Magánhangzóink szóba sem jöhetnek, hiszen inkább labdázásra alkalmasak, semmint gyilokra. A C is gengszteres, az M már annyira sok helyen kiálló, hogy szinte sima alul, felül, hasonlóan az E-hez, a Z is nagyon ...
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Tovább Szólj hozzá
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

pont magyar nyelv enciklopédia

süti beállítások módosítása