Marx és Engels megállapításai, elemzései szerint a világgazdaság alakulása nagy vonalakban afelé tartott a XIX. század közepe táján, hogy a kapitalista rendszer a magántulajdon egy részének államosításával előbb szocializmussá, majd a teljes megszüntetésével kommunizmussá alakul. Vagyis, Marx (és Engels) azt PROGNOSZTIZÁLTA, hogy a kapitalizmus végül - és a legfejlettebb kapitalista hatalmaknál kezdődően - kommunizmussá fog alakulni. Ezzel szemben jött az egyik legelmaradottabb, félfeudális (vagy teljesen) Oroszország, és megcsinálta. Azt, ami "lehetett volna", kötelezővé tették, elébe mentek, kellést csináltak abból, ami "lesz". Majd ezt a kellést a hatalmi erőtereknek megfelelően még exportálták is. Így lett hazánk szocialista, ...

A nő rejtekező, a férfi magamegmutató.


A női nemiszervnek a férfiember számára leginkább preferált része, maga a pinamély nem látható. Ezzel szemben a férfifasz nem más, mint szembeszökés, mutatvány. A pina esztétikája a tapintáson keresztül, míg a faszé egyértelműen a látványon keresztül artikulálódik. A pinamélyet (a hüvely belső falát) érezni kell, a felállt faszt szemlélni és érezni.

A férfi orgazmus egyértelmű, míg a női ismét csak nem mutatja meg magát a férfiéhoz hasonló kendőzetlen valóságossággal.

A férfi szexusán keresztül kiadja magát, míg a nő rejtély marad mindvégig. A nő pontosan tudhatja, hogy mikor élvezett el partnere, a férfi ellenben még abban sem lehet biztos, hogy gyermekének valóban nemzője. A nő ...

Falak repedésén
pocakot eresztve

Vannak kutatások, melyek szerint a szinglik korábban halnak meg, mint a családban élők. Vannak, akik ezt annak bizonyítékaként üdvözlik,  hogy lám, családban élni természetesebb és jobb.


Nem gondolom helyes útnak a család propagálására a szinglik korábbi halálának rémét felvetni szociológiai vizsgálatokra hivatkozva. Nem azért jó a család, mert, aki egyedül van, az korábban hal meg statisztikailag. Semmi baj a magánnyal, ahogy a családdal sem, vannak, akik a családjukba halnak bele, vannak, akik a magányba. A magányos alkatnak egyedül jó, a családközpontúnak családban.

Igaz, hogy egyre kevesebb a magyar (ahogy a nyugati kultúra sok más országában is hasonló a helyzet), de elijeszteni a magányosságtól olyanokat is, akiknek ez az útjuk, ...

Talán olyan 20 évvel ezelőttig az emberek olyan zokniban jártak, ami lábszárközépig ért. Ez időtájt elkezdték az emberek lejjebb tologatni a zoknikat, és megjelent a titokzokni. Minden alakulás mögött értékváltozás húzódik. A lábszárközépig érő zokni esztétikai funkciója (minden praktikuma mellett) a lábszár eltakarása volt, vagyis a lábszár szégyenlése állt mögötte. A titokzokni - ennek fényében - erősödésnek tűnhet, hiszen, lám, már nem szégyelljük a lábszárat. Akkor már csak egy kérdés marad: miért "titok"zokni. (Merthogy a nyelv is ritkán hazudik.)

A válasz nem hízelgő: amíg eddig a lábszárunkat (annak magunknak sosem tetsző alakja, szőrösödésre hajlamos jellege miatt) szégyelltük, most egészen fals módon a ...

Nagyon nehéz és bizarr dolog úgy beszélni őszintén a drogfogyasztásról, hogy az illegális. És itt most nem amellett kampányolok, hogy a könnyebb beszéd megérné, hogy legalizáljuk az összes kábítószert, hanem egyszerűen azt mondom, hogy mivel egy hiteles megszólalás minimuma a rendszeres drogfogyasztás, ami ugye egy bűnelkövetőt jelent, aki hiteles lehet ebben a témában, az per definicionem bűnöző. Aki viszont bűnöző, az hogyan képviselhet értéket éppen abban a témában, amiben vétett? Arról már nem is beszélve, hogy ha valaki drogfogyasztónak nevezi magát nyilvános, lenyomozható fórumon, az ténylegesen kiteszi magát annak, hogy kellemetlenségei lesznek a törvények végrehajtóival. Ezek után mindenki azt gondol, amit akar.

A függés ...

A pszichológiai (elsősorban pszichoanalitikus) megközelítés szerint személyiségjegyeinket a múltbeli körülményeink, történéseink nagyon erősen meghatározzák. Szeretettel sosem eltelő jelenem oka, hogy anyám elhagyott csecsemőkoromban.

Már eleve az okság mint filozófiai kategória tarthatatlan, majd 50 éve megmutatták nekünk jogosulatlanságát. (Erről néhány írásom is szól)  Másrészt, ha már oksági fogalomkörében beszélünk, tegyük fel azt a kérdést is, hogy ki az, akin változásokat idéz elő egy adott történés! Mi az, ami én vagyok, és akit elhagyott az anyja, noha még a csecsén kellene lennem? Vajon elég volt nekem bármikor is bármennyi szeretet, vajon nem már anyám csecse is kevés volt, és egész szülőmet szerettem volna ...