Talált kavicsokat csörgetek
tátott szájjal, ütemtelenül.
Tízezerszer. Százezerszer.
Míg idegenségük gömbölyűre nem kopik.
Szendiszűcs István grafikája
Előbb mások verseit írom,
aztán a magamét,
aztán semmit sem,
vagy fordítva.
2003. március 5.
Szokás nem szeretni a zsidó embereket (amire egyébként öntudatos elkülönülésük kellő alapot szolgáltat), de azért az ő esetük mégiscsak méltóságteltebb történet. Kb az IE. XII. században érkeztek meg hazájukba, ahová maguk vitték a vallásukat, azt a mindig két hatalmas birodalom közötti ütközetrésben (ez az ókori Palesztina) is megtartották egészen az ISZ. II. századig, amikor is a sokadik Róma ellenes felkelés utolsója (Bar Kochba) után teljesen szétkergették az akkor már sokadszor szétvetett ...
Sarkalatos törvényeink vagy betarthatatlanok (adótörvények) vagy betartathatatlanok. Ilyen az elhíresült drogtörvényünk is. Kétszer ennyi rendőri állomány és vagy tízszer ennyi pénz kéne ahhoz, hogy a drogtörvényünket a végrehajtó hatalom képes legyen betartatni. A gyakorlat nem a börtönbüntetés a fogyasztóknak, de a terjesztőknek se, csupán elterelés. Az emberek zöme használ illegális drogokat, az üldözők között is, ahogy a törvény megszavazói között sem másként. Úgy tűnik, a törvényeink ebben az esetben is lemaradtak a közakarattal szemben. Néhány ideológiailag elfogult ember összelobbizott egy kemény törvényt, de a magyar ember ugyanúgy éli a mindennapjait. Mikor fognak megokosodni törvényhozóink is? És akkor még ...
Egy blogon azt ítélte el a szerző (és a kommentezők is egyöntetűen), hogy valaki a 13 éves fiát felengedte, felvitte magával az Everestre.
Értem a felháborodást, de egyet nem értek vele. Vajon mi, városi emberek milyen kihívásokban tudunk partnerei lenni gyermekeinknek? Mit engedünk gyermekeinknek, hogy megpróbálják magukat? Felmászhat egy olyan fára, amire mi nem tudunk? Vagy, ahol nem tudjuk segíteni? Kihívás csak az, ami veszélyeket hord magában. Ezt a természeti népek még tudják. Mi minden ilyesmitől mentesíteni akarjuk gyermekeinket, ahogy nagyrészt már velünk is ezt tették elengedni és elkényelmesedni nem tudó szüleink.
Szokás, nehéz helyzetben arra hivatkozni, hogy az ellenőrzések szigorításával több pénz menthető ki az illegalitásból. Ez nem igaz. Az egész rendszer úgy számol a beérkezett adókkal, aminek valahány százaléka egyáltalán nem hasznosul (eltűnik, kiszerveződik, stb.). 
Eszerint igénylik a minisztériumok is a költségvetésben rájuk eső részt. Mindenki tudja ezt, kalkulál vele, ilyen a világ. Van, ahol kevésbé, van, ahol jobban. Ha muszáj lenne, akkor olyan 20-30%-ra becsülném ezt a bizonyos „adódeficitet”. És ezt mindenki kicseni, aki helyzetbe kerül és kellően gerinctelen alak, Persze, ki tudja, mit csinálna maga ilyen helyzetben? A privatizációnál ez az ún. privatizációs deficit már inkább 90% körüli. Vagyis eladja az önkormányzat ...
Cseppke családján kívül, a ház összes férflakóját, ahol Cseppke él, Péternek hívják. Vagy 7 család. Egyetlen férfiember nem Péter itt, a szálfaderekű 60-as Tibi bácsi. Az ő neve, ugye Tibor. Péter Tibor.
Elmúlt a mámor, 
