Az elviselhetetlenség körei - Tünet Együttes: Az élet értelme

Dal az öregemberről
Lenn a téren,
a sakkasztalok tövében
egy öregember.
Újra látom. Mindig látom.
Talán holnap
talán egyszer
a titkát is megtalálom.
Kedves Kovács Béla Lóránt!
Sólyom Bátor a nevem, egy filozófia-esztétika szakon majdnem végzett exhallgató vagyok (mindezt csupán a vadidegenségünk csökkentése miatt gondolom fontosnak elmondani). Épp épp most olvastam “Az értelmezés szükségessége” című kötetben megjelent írásodat. (Remélem, nem bántó a tegezés: nem ismerem se az életkorodat, se a neveltetésedet, az enyém pedig elég rossz ahhoz, hogy ebben a helyzetben nehezemre essen a magázás!) A Sorstalanságot valamikor a múlt év végén olvastam (bár akkor elemző részletességgel), ezért tett bizonytalanná, amikor ugyanabban a tanulmánykötetben előbb – Kaposi Dávid írásában – azt olvastam, hogy “az emlékezés (ti. Kövesé) szakaszos, napló-szituációt imitál” ...
Egyszer volt, hol nem volt, valahol, ahol a madár sem jár (élt egy ember, aki a madárra várt. Á, nem!), élet apa, Anya, Kisfiú és Nagyfiú. Apa negyvenegynéhány éves, vidéki üzletember, kereskedő, milliárdos, Kisfiún és Nagyfiún kívül két gyermeke van. Vadászember.
Anya harmincnéhány éves, Budapesten él Kisfiúval és Nagyfiúval. Nagyfiú hétvégeken és néha teljes hétre is lemegy Apához Szegedre. Anya, Kisfiú és Nagyfiú egy 300 milliót érő családi házban élnek Budapesten. Apa gyakran feljön Pestre, és Anya is gyakran leutazik a gyerekekkel Szegedre.
Kisfiú 10 hónapos, Nagyfiú 3,5 éves.
Nagyfiúnak lejárt az útlevele, újat kapott, és a régit érvénytelenítették. 1. mese (Nagyfiú meséje)
- (az érvénytelenített régi ...