Egyszer láttam táncolni, de akkor – a Csendmorzsákban – nem szerettem. Zaklatott és túl feszes, balettos volt Katonka Zoltán kevéssé definiált mozgása mellett. Olyan emberek javasolták tanárként, akiknek adok a szavára, és magam is azt tapasztaltam, hogy a Mu terminálosok mozgásos műveltsége…
Azt reméltem, végre valaki lesz elég merész sok-sok év után és előveszi a Takarítást (amit viszont kínszenvedés olvasni), és megmutatja, „mire gondolhatott a szerző”, és mire tud gondolni ő maga. Gergye Krisztián másként döntött: a Találkozást és a…
Gergye Krisztián Quartet-je egy terméketlen oldalvágás olyas dolgok felé, mint pszichológia, noha az összehasonlíthatatlanul felszínesebb, mint az a fajta démontánc, ami védjegye volt eddigi munkáinak. Gergye Krisztiánt tartom a magyar kortárs tánc legtehetségesebb,…
A legutóbb bemutatott, szakmai körökben megosztó, a József Attila Színház közönségének véleménye szerint tarthatatlan, de mindenképpen remek míves drámából készült Éjjeli menedék után ismét egy népszerű remeklést, Dürrenmatt Fizikusok-ját állította színpadra…
Duda Éva darabja a lét egy különös állapotát célozza meg legutóbbi munkájában. Lunatika alvajárás. Szép, ritmusában és hangjaiban témájának atmoszférájához tökéletesen illeszkedő darab. Nem tesz fel kényelmetlen kérdéseket, kellemes, esztétikus és nyugalmas egy…
Az Artus – Goda Gábor Társulata legutóbbi bemutatójának (Hermész 13) töredékes jellege után most egy jelenetes szerkezete mellett is egységes, egy lélegzetvételű darabot hozott létre. Több intellektuális kapaszkodóval, több színészi játékkal, kevesebb komolysággal,…
Pataky Klára Felhőmen-je borzasztó. Pataky Klára az a koreográfus (és ilyen nincsen még egy), akitől eddig még nem láttam nagyon jónál gyengébb darabot. Lábán díjas. Úgy járunk a darabjaira, mint akik szomjan akarunk halni, mert ő táncot mutat nekünk, gyönyörű…