Korhadt asztalomon
Korhadt asztalomon
rím lomhán épül,
kemény napok ezek
szerelem nélkül
Bús–szigorú napok,
nem feledem soha,
ezt nem űzi már el
kedvesem mosolya
Sírhatsz vagy nevethetsz,
te is tudod bévül,
kemény, gyilkos napok ezek
szerelem nélkül
Talán 15 éves lehettem, amikor írtam. Szerintetek, mennyire hiteles? :-)
Egy filozófiai diskurzus egy részlete:
A harmadik tézisben párhuzamot von a szerz ő a logika és a gonosz problematikája között. Egyik állítása, hogy a logikát nem ismerték, és fel kellett volna fedezni, nem állja meg a helyét. A logikát nem Arisztotelész találta ki, mint ahogy Arisztotelész egyáltalán nem talált ki semmit sem, csupán összegzett elfogadó, értelmes könyvtárosi lendülettel. Püthagorasz számmisztikája semmi más, mint minden logika alapja. A logika nem ellensége a személyiségnek, hanem annak kerete. Szemben a tudománnyal, amely módszertan jellege ellenére tartalmakat akar közvetíteni. A tudomány annak a módszere, hogyan lehet megfigyeléseket összegezni és azt matematikai összefüggésekben ábrázolni. A minőséget ...
Hosszú idő telt el azóta, hogy a Szigetre kényszerített minket egy szerencsétlen légibaleset. Még a Háború alatt. Most 64 éves vagyok, a kezem reszket, lassan az elmém is megroggyan. Nem várhatok tovább, most kell megírnom. Még mindig korai, de most már mindegy.
A forma, amit választottam: filmkritika. A filmet 52 éve láttam. 
Indulatok, vaddisznó-ölések, szörnyvadászat, gyilkosságok: agresszió, agresszió és újra csak agresszió. Mindezek után ugyancsak gyenge szerzőket jelez, ha egy film csupán csak az agresszióról szól. Ez a film nem ilyen.
A magukra hagyott, elfelnőttlenedett gyerekek motívuma nem új keletű a filmvásznon: a Kék lagúna idillbe vesző képsoraitól a közép-kelet európai szemnek otthonosabb A pál utcai fiúk vagy a ...
A nevetés a jókedv jele, ez közhely. Azonban súlyosan félreértik a helyzetet azok, akik ezt valami olyanféleképpen értik, hogy a jókedv nevetést okoz. És még inkább félre értik, akik szerint, ha sokat nevetünk, akkor vidámabbak is leszünk, vagyis, hogy az is igaz, miszerint a nevetésünk okoz jókedvet saját magunk számára. (Ez tipikus amerikai idiotizmus.) Nem járnak messze ketten együtt az igazságtól. Az hogy a nevetés a jókedv jele, azt jelenti, hogy a nevetésről a jókedvre következtethetünk.
Stohl András jó színész, és talán jó ember is volt annak idején. Most nem az, és ez alatt nem elsősorban arra gondolok, hogy ittasan elütött valakit, és meg is lépett (a barátnője vagy a felesége várta meg a mentőket), hanem arra, aminek ez egy nem apró jele. Stohl elment a csandalamédiához, idióta műsorokat vállalt be sok pénzért. Akkor döntenie kellett a valódi színházművészet és a pénzért bohócpojácának lenni között, és az utóbbit választotta. (Később már játszhatott színházban is, jelenleg is játszik. Ez egy rossz döntés volt. Nem tudhatom, hogy ez már egy nem eléggé jó ember döntése volt, vagy még egy jó ember sem bírja ki romlás nélkül a csúcs kereskedelmi tévéinknél. Mindenesetre most egy törtető, szinte ...
