Nem szeretem, amikor a politika belemászik a színházak életébe, akár jobbról, akár balról, akár középről teszi ezt. Véleménycikk.

Gothár Péter és a budapesti Katona

Máté Gábor példaértékű módon járt el, amikor egy színésznő részéről zaklatási vád fogalmazódott meg Gothár Péterrel szemben. Azonnal vizsgálatot indított, és a rendezőt el is bocsájtotta. Karácsony Gergely főpolgármester azonnal lenyilatkozta, hogy fenntartóként az elkövető nevének nyilvánosságra hozatalát fogja kérni a budapesti Katonától, ami jogilag nonszensz, ha a vádlott maga nem járul hozzá ehhez, márpedig itt ez volt a helyzet. A nevet a Katona egészen addig nem hozhatta nyilvánosságra, amíg Gothár maga nem állt elő egy nem túl meggyőző bocsánatkéréssel.

Óriási nyúl élve

A kormány szekerét toló lakájmédia azonnal balliberális erkölcstelenségről és az egykori kaposvári színházból született „balliberális színházmaffiáról” kezdett cikkezni, a tőle megszokott ferdítésekkel és nettó hazugságokkal. Mindez kimondva-kimondatlanul érv lett amellett, hogy a kormánynak rendet kellene tennie a színházakban, miközben a Vidnyánszky-féle törvénytervezet semmi mást nem célzott, mint hogy a kormány azokban a színházakban is érvényesíthesse akaratát (vegyes fenntartású intézmények), ahol eddig nem tehette, vagy amelyekben az önkormányzati választások után nem tehetné. Az akarat pedig a színházvezetők részéről a feltétel nélküli lojalitást és a társadalomkritikus témák kerülését követeli meg. Gondolhatunk itt Alföldi Róbert „vesszőfutására” Zalaegerszegen és Pécsett, de olyan vidéki önkormányzat is volt, ahol egy jól futó Evitát vetettek le a színház műsoráról, mert az már túl „forradalmi” volt nekik - és a színházigazgató le is vette.

Mihályi Győző és az Újszínház

Az Újszínház és Mihályi Győző esete más, mint Gothár Péteré volt. Például azért is, mert itt nem alá- és fölérendeltségi a viszony a színész és a történet másik résztvevője között. Ugyanis ahol függelmi kapcsolat van két ember között, ott a jog a hierarchiában fentebb lévőkkel sokkal szigorúbb: egy egyetemi tanár akkor sem fekhet le egy hallgatójával, ha az felkínálkozik számára. Nem mintha ne lenne elítélendő, ha egy vezetőszínész úgy közeledik egy másik színházi dolgozóhoz, ahogyan azt a másik nem szeretné. A másik különbség, hogy itt a sértett nem tett hivatalos panaszt sem négy évvel ezelőtt, sem azóta, az egykori esetet Szántó Péter, az Újszínház egykori ügyelője jelentette most (!!!) a Fővárosi Önkormányzatnak és a Színházi Dolgozók Szakszervezeténél (Szidosz), amelynek Mihályi Győző az elnöke. Ráadásul, ahogy ez Szántó Péter saját Facebook oldalán világossá is tette azóta, ő maga nem volt szemtanúja a történteknek, a következményeit tapasztalta. Az ügy annak idején azzal zárult, hogy Dörner György, az Újszínház igazgatója elrendelte, hogy a két érintett ne dolgozzon ugyanazokban a produkciókban, amit mindketten el is fogadtak. A harmadik különbség, hogy az Újszínház a kormány támogatását élvezi, a budapesti Katona pedig jelen állás szerint „ellenzéki” színház.

Óriási róka döglötten

Ez tehát egy kívülről, mesterségesen  előrángatott történet, ami gyaníthatóan nem független attól, ahogyan a jobboldali sajtó reagált a budapesti Katona és Gothár Péter ügyére. Vélhetően azt akarja példázni Szántó Péter, hogy a zaklatás jelenége és jelenléte független bármiféle politikai irányultságtól. Ez azonban nem menti az immár ellenzéki Fővárosi Önkormányzatot, hogy ügyet csinált abból, ami mára már nem az. Első pillanattól nem volt zökkenőmentes a viszony az Önkormányzat és az Újszínház között, Karácsony Gergely egyik legelső megnyilvánulása főpolgármesterként az volt, hogy kijelentette, hogy vélhetően lesz Dörner Györgynél alkalmasabb pályázó is a teátrum élére. Nem volt elegáns gesztus. Gy. Németh Erzsébet humán területekért felelős főpolgármester-helyettes most kapott a bejelentésen, és elindította az ügyet. Nem feltétlenül értek vele egyet, amikor Pintér Béla azt mondja, hogy a színháznak ellenzékinek kell(ene) lennie,  de ugyanezt az újságírásnál alapnak gondolom: márpedig ebben a történetben az Önkormányzat van hatalomban és az Újszínház áll az ellenzéki oldalon. Semmi szüksége nincsen a színházi szakmának arra, hogy politikai csatározások színtere legyen, és ez bármiféle oldalaktól függetlenül igaz. Az Újszínházban eddig nem érkezett senki ellen bejelentés, a vizsgálat még tart, a Szidosznál pedig már le is zárták a vizsgálatot, mivel hozzájuk sem érkezett panasz Mihályi Győzővel szemben.

Alapvető probléma Magyarországon (és számos más országban is), hogy a fejekben össze van nőve az egyéni hatalom és a hatalmaskodáshoz való „jog”, legyen ez testi-lelki gyötrés vagy szexuális zaklatás. Mindez persze az érintetteken kívül senkit nem érdekel, ha egy multinál vagy egy hazai nagyvállalkozó cégében történik, a színészeket azonban mindenki ismeri. Az egész magyar társadalomra ráférne egy szemléletváltás, nemtől és munkahelyektől függetlenül. Amíg azonban a politika az ilyen eseteket azonnal saját céljaira kezdi használni, és a társadalmi reakciók is szélsőségesek (mocskos rendezők avagy Minek ment oda a kurva?), a színházak inkább abban érdekeltek, hogy ne legyenek ilyen ügyei, még akkor sem, ha hasonló jelenségeket tapasztalnak berkeken belül. Rá kellene bízni az oktatásra, a szakmákra és egy megfelelően tájékoztatott társadalomra, hogy tisztuljanak az agyak. Ez politika nélkül is évtizedes munka, azzal együtt végtelen történet.

Török Ákos

Kapcsolódó cikkek

Bántalmazás a budapesti Katonában – A lovagiasság szabályai szerint elrendezve
Karácsony Gergely végleg ügyet csinált a budapesti Katonában
Felfedte magát a budapesti Katona bántalmazója
Gothár Péter etikai vizsgálatot kért maga ellen a Színműn
A budapesti Katona levette műsoráról Gothár egyik rendezését
Máté Gábor megszólalt Gothár-ügyben
Mihályi Győző ellen etikai vizsgálat indul zaklatás gyanújával
A kultúra nemzeti alap! avagy Tüntetni hangosan, szépen, ahogy a csillag