Semmi értelme az 5-ös számnak. Éppen a 4-es (a szinte tökéletes) után jön, ráadásul páratlan. És mégis 5 ujjunk van. Hihetetlen. Az 5-öt mindig úgy képzelem el, hogy egy négyzet, aminek a négy sarkán 4 darab, és középen az ötödik. Sosem rakom a négy fölé, amolyan házikónak. Mindig középre, amitől valahogy még a 4-nél is tömbösebbé válik az 5. Dobókockán is így van. Az 5 sosem 2+3, hiszen 3 nincs is, mint korábban fejtegettem. Az 5 4+1, és ebből fakad olyan mérvű igazsága, amely az emberi test kialakulásába is engedte megjelenni. Az 5 talán a legkülönösebb szám.

A Jégkorszak trilógia nagyon jól indult. A szövegek végtelenül szellemesek, a karakterek egyszerűek és szerethetőek, a történet jelentéses és szép. Egyetlen dolog történik, és annak minden apró rezzenését végigélvezhetjük. Kiváló mozi.
Persze, nem mentes gondolkodásunk korlátosságától, enyhén imbecilitásba hajló nyugati kultúránk árnyitól, tévedéseitől. Ilyen, hogy meg lehet tenni minden következmény nélkül, hogy egy csordába egyesítünk egy őslajhárt, egy mamutot és egy kardfogú tigrist. Ez azért egy nem normális, mondhatni beteg horda. Csorda. És erre nem jó ellenérv, hogy voltaképpen az emberekről szól a történet, és azt üzeni, akármennyire is különbözzünk, mégis egyek tudunk lenni. Azért nem jó, mert az az egyik ...

A latin voluptas mindkettőt jelent, és ezen csodálkozni szoktunk, és bölcsességet vélünk benne felfedezni. Csakhogy a latin nyelv alapja a Római Birodalom, amely egyáltalán nem komoly alap. A gyönyör ellentéte a közömbösség, ahogy a fájdalomé is az. Fájdalom és gyönyör nem ugyanaz, csak ugyanolyan távolságra vannak a lehető legrosszabbtól (mások szerint a legjobbtól), a közömbösségtől. Nem igen szokás a kettőt összekeverni, ha egy nyelv ezt teszi, az téved. Nem végzeteset, de elég nagyot. Szeretjük, ha ránk ver a partnerünk, mert izgat, ez nem azt jelenti, hogy a kettő ugyanaz. Egyetlen pillanat van, ahol a kettő összeér, ez pedig az orgazmus. Amennyiben lelki, annyiban szenvedés, félelem az együttlétből való kizuhanás miatt, ...

Sokan emlékezhetnek az egykori tévémacira, aki fogat mos, köp, majd megnézi a mesét, végül lefekszik aludni. Ennek a macinak a hangja Cseppke volt. Ő öblöget és köp. Óvodás volt, énekelt a Rádió gyermekkarában is. Már sokadszorra nem találtak jó hangot, amikor arra sodródott Cseppke. Apja mondta a filmeseknek, hogy meg tudja csinálni. Ám hiába várták, ő semilyen hangot nem adott ki. Kérdezték, hoigy miért. Mire ő kért egy pohár vizet. Kapott és eztán elsőre felvették. Évtizedeken keresztül az ő hangját hallottam este a tévében.

Kis Tibi az egyik unokanővérem fia, az elbeszéltek idején ő 12 körüli, én 16 éves vagyok. Kisebb korában egy az egyben úgy nézett ki, mint a Kellér Dezső. Anyja, kis Kati jó firma volt, nagyapám elküldte gyógyszerért a patikába, 2 hét múlva jött, és azt mondta, zárva volt a patika. Nem lehetett rá nagyon haragudni, még akkor sem, ha ilyenkor kis Tibi a nagyanyámnál felejtődött. Kis Kati talán ha 35 évesen halt meg szívbetegségben.
Kis Tibi és én nagyon sokat gombfociztunk. De nem egymás ellen (bár nagy ritkán olyan is volt), hanem zömmel úgy, hogy bajnokságokat rendeztünk külön-külön sok csapattal. Mindenki a maga bajnokságát egyedül játszotta. Az enyimben sztinte kivétel nélkül a Fradi győzött. Rendesen betartva a játékidőt, ...