A legfontosabb parancsolat, hogy "Isten nevét hiába szádra ne vedd!".
Azt mondja ki ez a parancsolat, hogy legyen Benned valahol egy pont, aminek a szentségét minden körülmények között megtartod. Ezt a pontot sosem szennyezheted be. Bármiféle bűnt elkövethetsz, ha nem tudod nem elkövetni, de egy szent pontnak maradnia kell Benned.
A szem a lélek tükre, mondják, és valóban, legkevésbé a vak embernél tudhatod, hányadán állsz. Az üreges szemgödör a körülötte lévő feketeséggel, a félig félrehajtott fej, természetellenesen megfeszült testtartásuk maguk is félrevezetőek, és minden tényleges tapasztalatunk dacára óhatatlanul is gyenge elmére asszociálunk..
Ráadásul, ahogy a világűr végtelenségébe bele-belegondolva ténylegesen megszédülünk, úgy a teljes sötétség élménye is borzongató, a képzelet számára nehezen felfogható. Annak ellenére van ez így, hogy összes érzékszervünk közül éppen a látás az egyetlen, amelyet akaratlagosan ki tudunk kapcsolni.
Hol lakik az Isten?
Kedves édesanyám, hol lakik az Isten ?
Kérdezd meg apádat … - más dolgom sincsen !
Szalad is a lurkó, kicsiny, nem nyughatik.
Apám, édesapám, az Isten hol lakik ?
Látod, édes fiam – mutat a határba –,
e messzi–messzi hegyen nyugoszik a lába,
fellegekbe veszik fehér ködpalástja,
onnét néz le őrzőn, óva a világra …
A fiú már játszik, ragyog az arca.
Az apja is boldog – néhány pillanatra,
„kedves édesanyám, hol lakik az Isten ?”,
kitől még elhinné, ó beh régen nincsen.
Életem ateizmusban leginkább bővelkedő korszakának eredménye e vers.
Tisztelt Szerkesztőség!
Sokak szerint, már akkor is messze túl van beszélve a valóság show-k jelensége, ha szót sem ejtünk róla. Örömmel vettem, hogy a Kritika nem csatlakozik ehhez a “néma, emelt állú tüntetéshez”; amit több millióan néznek, köztük anyáink, feleségeink, férjeink, arról hallgatni nem kevésbé “vacakság” (Kornis Mihály: Big Brother Kritika 2002. november), mint nézni. (Még akkor is, ha minden róla való beszéd, óhatatlanul promócióvá válik.)
Van egy másik tendencia is a reflexiókban: e jelenséget szociálpszichológiai, médiaszociológiai fogalomkészlettel tárgyalni, kritizálni. Mint a tömegember-lét megjelenésének típusos tünete, mint a hétköznapi életünk fasizálódásának markáns példája. És ehhez a ...
Már ötödik perce ülök egyedül a vaskos oszlopoktól szabdalt, tágas nézőtéren. Éppen kezdem élvezni a kívülállásnak ezt a kevéssé veszélyes, kispolgári módját, amikor érkezik még egy néző, egy fiatal nő. Kettővel mellém ül le, egyedüllétem intimitása egy pillanat alatt pukkad ki. Lehallgatja még legutóbbi szöveges üzenetét, tisztán hallom az egészet, majd ő is, én is kikapcsoljuk mobiljainkat. Helyezkedünk, zörgünk; tudom, hogy hallja, és ő is tudja, hogy én tudom …; és én is hallom … Lassan elviselhetetlenné válik ez az idegenséggel érzékien telített tér. Megszólítom őt, kicsit csevegünk. Gyáva voltam csendben maradni … megint. Ekkor végre leoltják a fényeket, és a Vörösmarty moziban elkezdik vetíteni Andrej ...
